Virágkehely

Érdekes látni, hogy manapság milyen népszerű a “nem yoga”.
Persze előszeretettel yogának nevezik, hiszen a legtöbben talán teljes fogalomzavarban vannak.

Amit ma sokszor yogának hívnak, az nem más, mint különböző ügyességi, hajlékonysági, egyensúly, vagy erő gyakorlatok kitartó fejlesztése, hogy végül sikerüljön a PÓZ… Az eszköz céllá válik, miközben a valódi cél elillan, vagy tán sohasem volt. Végül már azért gyakorolunk, hogy egyre ügyesebbek legyünk. Mint egy cirkuszi mutatványos, vagy egy tornász. Ők ugyanezt csinálják hosszú-hosszú éveken keresztül, csak éppen nem nevezik el yogának. Végül azok lesznek a csodálatra méltó jógaoktatók, akik a legszorgalmasabbak, legkitartóbbak, legügyesebbek. Mindez szép, de nem yoga!

Bármennyire is be van csomagolva ‘Om’ mantrába, és füstölő illatba. Ha az eszköz lesz a cél, az útirány rossz! Mindaddig, amíg a hangsúly a pózok kigyakorlásán van, addig ennek az egyébként csodálatos mozgásformának semmi köze sincs a yogához. Egy kellemes tevékenység, esetleg egy jó sport. A testi önképzésnek pedig nagyon kevés a hatása sajnos a spirituális emelkedésre. Különben, ha kihívnánk egy RG-s kislányt a városmajori csarnokból, vagy megnéznénk egy szertornász legény repertoárját, akkor azt a téves következtetést vonhatnánk le, hogy őket már csak egy hajszál választja el a megvilágosodástól…

Nem is lenne rossz! Kitartó munkával kitornászni az egótlan békét, az egységet, a teljes szabadságot.
Szomorú, de nem ez az út. Lehet csodás a környezet, szép a ruha, simogató a mantra hangja… Mindez csak akkor ér bármit is, ha önmagunkat ismerjük meg általa. Ha a yoga fő csapásvonaláról nem térünk le. Amikor a cél a ragaszkodások elengedése, az elme káprázatán való túllépés, a tökéletes béke állapota. Támogatva ezt a testhelyzetek gyakorlásával, a szép környezettel, az egészséges ételekkel, vagy épp a víz erejével! (Képen;) Kinek-kinek mással. Mindezt nem elnyomásokkal megteremtve, hanem önmagunk elfogadásával, akkor is amikor nem tetszik, amit látunk. Nem megyek most bele mélyebben. Majd máskor.

Béke veletek! ;)
Virág

Szeptember végén…

Tüzet raktunk, főztünk, puha pokrócon feküdtünk, játszottunk, nevettünk… Boldoggá tesznek a mindennapi apró dolgaink! A kert, a gyerekek, a tűz ropogása, a szerelmem, az ősz. Hálával szívom magamba kicsi világomat, mely körülvesz. Bár a “nagyvilág” is ilyen volna… #peace