Virágkehely

Mosolygós lendülettel vágunk neki az emelkedőnek. Nagy energikus léptekkel haladunk a hegytető felé.
Van egy kedvenc hölgyem. Fent lakik a csopaki pincesoron. Titkon remélem, hogy látni fogom.
Elegáns, csoki barna, pici rúzs, lenvászon és öröm felhő. Így tudnám néhány szóval leírni őt.
Soha ki nem hagynám, hogy megköszönjem a szépséget és a stílust, amivel megajándékoz bennünket. Ha a barátaival vacsorázik egy langyos nyári estén, mindenki finom és vidám. Olykor egyedül kertészkedik, és ő is mond pár kedves szót nekem. Minden szép nála. A pici házban mosoly lakik. A hölgy idősebb nálam, és olyan, mint egy iránytű, ami azt mondja: Erre! Erre!
Egész lénye azt súgja, bátran haladjak az úton! Nem kell félni, hogy telik az idő! Ha őt látom, kedvem támad még gyorsítani is a lépteimet. Ismét eltelt egy nyár, de hittel pillantok az előttem álló hosszú hűvösebb időszak felé, hiszen az alkotás, kívül és belül soha nem érhet véget! Micsoda ajándék!!!