Szerző: Fügefa Virága|Kelt: 2020. szeptember 23. 14:21|Hozzászólások: 0
Mindent felajánlani Istennek. A szabadság állapota. Ez nem a bárgyú semmittevés, nem egy passzív állapot. Ez, a minden cselekedet mögötti alázat. A végeredmény elengedése úgy, hogy mindent megteszel a győzelemért. Boldog vagy, és szerelmes az életedbe? Add át Istennek, és nem fogsz ragaszkodni!
Fáj a szíved, a lelked, nehéz minden? Add át Istennek, és megnyugszol!
Félsz a holnaptól, bizonytalanság gyötör? Add át Neki! Hiszen minden az övé, csak mi nem látjuk, mert belevesztünk a káprázatba. Uram legyen meg a te akaratod!
Ha boldog vagyok, talán még erősebben vágyakozom az egységbe…
Ezen a nyáron voltam nagyon nehéz helyzetben, és sokszor nagyon magasan. Hiszem, és remélem, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell. Ez a hit, ami átsegít, megnyugtat, felemel. A legnagyobb kincsem!
Csodálatos nyár volt! Csordultig ezzel a bizalommal, akkor is, amikor tényleg kihívás volt az ellazulás.
A búcsú hétvégék eufórikus boldogsága közepette pedig mindig eszembe jut, hogy semmi sem az enyém. Vagy az is lehet, hogy minden az enyém… Uram legyen meg a te akaratod!