Szerző: Fügefa Virága|Kelt: 2021. augusztus 5. 13:37|Hozzászólások: 0
Van az úgy, hogy nem értem… Mintha mások számára olykor túl sok lenne áradó, örömteli lényem. Keresnek, és persze ha akarnak találnak is valamit, ami kifogásolható. Ezt persze tudtodra is adják, hiszen tudnod kell, hogy veled sem minden kóser. :) Ha kellő mennyiségű belső munkát végzel, akkor egy idő után már nem érdekel mindez. Legalábbis nem úgy… Talán mindegy is. Még mindig keresem az egyensúlyt, de egyszer majd meg is találom. Addig pedig köszönöm maradok ilyen HANGOSAN NEVETŐS, BOLDOG, SZERELMES, ÖNFELEDT, ŐSZINTE, kicsit szilaj és olykor kicsit sok. Gyerek maradtam, és egy olyan gyerek, aki együtt táncol saját gyerekeivel este az ágyban lefekvés időben. Olyan gyerek aki mer boldog lenni, mer szélvészként szaladni, akire a szülei nem pirítanak rá mindenért, ha valami nem az elvárt rendben, vagy hangerőben történik. Az a gyerek maradtam, aki a fiatalokkal hajnalban a fűben ülve keresi a világ értelmét. Mert még szabad! Hangosan nevet, és nem akar megfelelni, nem akar komolyat, csendeset, bölcset játszani. Nem akar SOHA felnőtt lenni. Lehet, hogy nem mindig halk szavú líra, de mélyen belül egy örömóda, aki menekül a csendes feszültségtől, szeret és hatalmas szíve van! Ha bölcs is lesz, örökre gyerek marad! #yoga #happiness #spiritualawakening #words #lettinggo