Virágkehely

UrdhvaVirabhadra az ég felé.
A felfelé tekintő harcos egyszerre van stabilan a földön, és fordul szívéből ‘felfelé’.
Az anyag nem tartja fogságban, de érti és ismeri azt. Ismeri érzékeit, vágyait, félelmeit, de nem függ már tőlük. Tudja, hogy a kulcs a könnyed , alázatos áramlásban van. Ismeri a magasabb tudatszinteket, és átjárja a tűz, hogy elérje azt.
Képesek vagyunk-e ilyen harcosokká válni? Képesek vagyunk-e felfogni, rendezni, irányítani a ránk ható erőket? Akárcsak képesek vagyunk-e arra, hogy a sok mérgezett ételből megtaláljuk azt, ami gyógyít és épít bennünket, tudunk-e mértéket tartani? Látjuk-e a lelkünk, pszichénk, elménk hullámait? Vagy félünk belepillantani, és helyette digitális zombikká változtatjuk magunkat, mert nem akarunk látni. Felfogjuk-e, hogy a testünk egy csoda, hogy szeretni, vigyázni kell rá, de nem félelemből, hanem hálából, mert minket szolgál. Tudjuk-e, hogy néha elvonulni, megpihenni, böjtölni az maga az újrakezdés. Hogy mindig van lehetőségünk a változásra, emelkedésre, fejlődésre! Mert bárhogy is szeretnék elhitetni velünk, mi nem 70 kilo hús vagyunk, akiket az ösztönök irányítanak, és akiknek nincs más, mint a bárgyú beletörődés, vagy a felhergelt ostoba háború. Ennél sokkal többek vagyunk. Vajon tudjuk-e, hogy rajtunk múlik?! Rajtunk múlik, hogy élő halottak, vagy istenek leszünk! #spirituality