Virágkehely

Szabadságharcos vagyok.
Nem csak spirituális értelemben. Arról már sokat hallottatok.
Ez egy másik harc, egy olyan küldetés, ami az emberi elmét, személyiséget, és gondolkodást szeretné felszabadítani, vagyis inkább megmenteni a teljes bezáródástól.
Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik most neveli a jövő generációját. Őket, akik már okos telefonnal a kezükben nőttek (nőhettek volna) fel. Tíz év múlva pedig már az AI vezeti (remélem nem) minden gondolatukat.
Jönnek a közbevetések tudom, hogy a ‘fejlődés’ szükségszerű, és ez már az alfa, vagy a franc se tudja melyik generáció. Jönnek a hangok, hogy maradi vagyok, aki nem halad a korral. Jönnek a modern ellenérvek azoktól a szülőktől, akiknek napi 5-6 órás képernyőidővel tengeti napjait a gyereke. És ehhez még hozzájön az Xbox meg a play station…
Néhány év és nem tudja majd kivel beszélget, a gyerekével, vagy az AI -val.
Néhány röpke év, és a személyiségét, a gondolatait, a véleményét, az erőfeszítéseit, a fantáziáját és mindent, amitől különleges és értékes egy ember, mindent felzabál az “okos” világ. Elpuhult egyen életek, gondolattalan egyen vélemények, silány érzelemvilág, űrhajós kaja sok-sok testidegen anyaggal, a természet teljes kizárása, asszisztált reprodukció, értelmezésre képtelen szöveg olvasás…
A tetszhalott élet teljes tárháza. Összezavart, vagy inkább elpusztult személyiség. Halleluja!
Hajrá! Lehet még fokozni! Adjatok VR szemüveget is nekik, és járjatok jó példával előttük, lássák, hogy mindezeket a nagyok is így csinálják.
Fő a fejlődés! A legszomorúbb az egészben, hogy az így felnövő majdani felnőttek vajon milyen kapcsolatban lesznek azokkal akik megúszták a gyerekkorukat “agyhalál” nélkül. Marad-e még nekünk a szabadság harcosoknak jó férj, feleség vagy barát!? Leszünk-e elegen? Vajon leszünk-e elegen…? #gondolatok