Fügefa Virága » Virágkehely

Életöröm

Fügefa Virága — Sun, 30 Aug 2026 07:50:26 +0000

Szeretek élni! Nem azért mert nyár van, nem azért mert minden tökéletes és nem lehetne jobb, vagy több. Semmi sem tökéletes és minden lehetne még szebb és még több is, de a lényeg nem itt van. Kislány koromban elhatároztam, hogy szerelmesen szeretnék élni. Nem csak valakibe, hanem az életbe is!

Az árnyalataim idővel finomodtak, a formáim letisztultak. Mint a művésznek, aki szenvedéllyel alkot, hogy végül azt lássa, ami élete víziója volt. Akadt benne szenvedés, konfliktus, olykor aláhullás. Volt benne keresztút, tévedés, kétely, de a fénysugár mindig vezetett. Szeretni az életet! Hálával, szenvedéllyel, alázattal! Szerelmesen kelni, és feküdni! Adni, kapni, tűrni, táncolni, ölelni, enni, inni, fájni, lángra kapni és néha kialudni. Édes mosollyal merülök bele az életbe. Öröm, hogy létezem, öröm, hogy lélegzem. Minden naplemente, a könyveim illatos oldalai, még a kiszáradt rét ropogása is, a hajnal madarai, a tenger illata, minden ráncom és minden történetem az örömöt szolgálja. Azt az örömöt, ami a szívcsakrában lakik. Ha olykor elillanna, újra kinyílok rá, ahogy egy virág a felkelő nap melegében.

Minden úgy van, ahogy lennie kell. Ez az energia a legnagyobb szépség.

Enélkül csak szellemek vagyunk egy drágább vagy olcsóbb kosztümben. Vele pedig a legfényesebb kincs gazdái. Ez egy soha véget nem érő tánc, a óceán kifogyhatatlan hullámai. Ez maga a Létezés, az univerzum ölelő karjaiban.

The post Életöröm appeared first on Fügefa Virága.

A Mező

Fügefa Virága — Sun, 30 Aug 2026 07:47:57 +0000

A végtelen szeretet mező, az Erő, ami minden létező legbenső lényege. A jelenlét vibráló energiamezeje. Az öröm és az elégedettség, ami nem az elméből fakad. Megvenni nem lehet, utánozni sem. Vitathatatlan, kifogyhatatlan és igaz. Érzékelni annál nehezebb, minél nagyobb a kötődés az egóhoz. Nincsenek kiskapuk, protekció vagy ügyeskedés. Annyit kapsz belőle egészen pontosan, amennyit megérdemelsz, amennyit teszel érte. Szép és nehéz, de eggyé válni vele minden cél legnagyobbika.

The post A Mező appeared first on Fügefa Virága.

Lesiklás

Fügefa Virága — Sun, 30 Aug 2026 07:46:19 +0000

Ahogy az élményt utólag szavakká formálom, olyan, mint amikor nagymamám ékszeres ládikójából válogattam össze kislány koromban a csillogó csecsebecséket. A felvillanó képek most is, mint megannyi ékszer hív, hogy szavakká formáljam őket, pedig szinte lehetetlen.
Mélyen belélegzem az Alpok reggeli levegőjét, mert az ablakot szinte hamarabb nyitom ki, mint a szememet. A csapból forrásvíz folyik, amivel felfrissítem ébredő testem. Meleg zokniba bújok és a kávémat szürcsölve várom, hogy a többiek is felébredjenek. Korán indulunk, hiszen minden perc kincs, amit a pályákon tölthetünk egy meseszép gyermeki elragadtatásban. Csillogó hótakaró, és hegyek ölelnek. Végtelen, időtlen hegycsúcsok, apró állatok talpnyomai, magaslatok és küzdelmek. Feszülő izmok, lélegzetelállító meredekségek, a ‘most’ megsemmisítő gyönyöre. Minden idegszálam egyre feljebb és feljebb emel, szinte repülök. Egyszerre vagyok koncentrált és éntelen. Hibázni nem lehet, túl nagy a tét. Megállni és félni sem, hiszen akkor vége, összeomlik a törékeny varázslat. A varázslat, amiért újra és újra nekivágunk. A harc és az élvezet izgalmas keveréke. A test brutális tudatában a testetlenség megmagyarázhatatlan lüktetése, hiszen valami magától teszi bennem a dolgát. Köd és buckák jönnek, de ezek az erők akkor is visznek. Vagyok is és nem is. Katartikus boldogság. Vajon mennyire adhatom át magam, hiszen a legkisebb hiba is elég…
Élet. Lesiklás. Alázat. Sors. Erő. Akarat. Létezés…
A nap végén üres tekintettel csatolok le. Hosszan kilélegzem. Visszatérek.
Mosolyogva újra rátalálok önmagamra.

The post Lesiklás appeared first on Fügefa Virága.

Jelenlét

Fügefa Virága — Sun, 30 Aug 2026 07:44:05 +0000

A jelenlét öröme olyan érzés, ami nem azonos az élvezettel. Nem egy finom étel, egy jó táska vagy egy szerelmes pillantás váltja ki. Valami olyasmi, mintha egy röpke pillanatra nem fájna semmi és nem is kellene semmi. Nincs gondolat, nincs terv, megáll a pillanat. Nem fáj sem halál, sem magány, sem idő, sem távolság, nem fojtogat a hiány, nem mardos a vágy, nem lopakodik a félelem. Nem kell zaj, és nyüzsgés. Nem kell konfliktus és felesleges a sok beszéd is. Mint amikor a nagy vizeket, vagy a pattogó tüzet figyeled. Finom lebegés, ami nem tart sokáig, de felsejlik benne a remény, ami megmarad. Odaül a lelkedbe, és visz-visz az utadon. Boldogan, mert már tudod… már megkóstoltad, már egy icipicit a tiéd, és ezért tudod merre tartasz.

The post Jelenlét appeared first on Fügefa Virága.

Áramlás

Fügefa Virága — Sun, 30 Aug 2026 07:41:03 +0000

Nem vívok felesleges csatákat. Gyengéden őrzöm a pozitív energiákat. Van egy lelki testőrségem, aki lesben áll. Ok nélkül próbálok mosolyogni, gondolattal ölelni. Mindenből szépet faragni. Humorral fűszerezem a napokat, és ha túl erősen ragaszkodnék az igazamhoz, percekig állok a fejemen sirs ászanában. Tudom, hogy a létezés törékeny, ezért nem érzem magaménak. Együtt vagyunk. Szerelmek, háborúk, tenger. Ízek, illatok, virágok. Szépséges, misztikus, felfoghatatlan élet.

The post Áramlás appeared first on Fügefa Virága.

Alkotás

Fügefa Virága — Sat, 30 Aug 2025 18:21:30 +0000

Mosolygós lendülettel vágunk neki az emelkedőnek. Nagy energikus léptekkel haladunk a hegytető felé.
Van egy kedvenc hölgyem. Fent lakik a csopaki pincesoron. Titkon remélem, hogy látni fogom.
Elegáns, csoki barna, pici rúzs, lenvászon és öröm felhő. Így tudnám néhány szóval leírni őt.
Soha ki nem hagynám, hogy megköszönjem a szépséget és a stílust, amivel megajándékoz bennünket. Ha a barátaival vacsorázik egy langyos nyári estén, mindenki finom és vidám. Olykor egyedül kertészkedik, és ő is mond pár kedves szót nekem. Minden szép nála. A pici házban mosoly lakik. A hölgy idősebb nálam, és olyan, mint egy iránytű, ami azt mondja: Erre! Erre!
Egész lénye azt súgja, bátran haladjak az úton! Nem kell félni, hogy telik az idő! Ha őt látom, kedvem támad még gyorsítani is a lépteimet. Ismét eltelt egy nyár, de hittel pillantok az előttem álló hosszú hűvösebb időszak felé, hiszen az alkotás, kívül és belül soha nem érhet véget! Micsoda ajándék!!!

The post Alkotás appeared first on Fügefa Virága.

Agyhalál?

Fügefa Virága — Fri, 28 Jun 2024 18:38:06 +0000

Szabadságharcos vagyok.
Nem csak spirituális értelemben. Arról már sokat hallottatok.
Ez egy másik harc, egy olyan küldetés, ami az emberi elmét, személyiséget, és gondolkodást szeretné felszabadítani, vagyis inkább megmenteni a teljes bezáródástól.
Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik most neveli a jövő generációját. Őket, akik már okos telefonnal a kezükben nőttek (nőhettek volna) fel. Tíz év múlva pedig már az AI vezeti (remélem nem) minden gondolatukat.
Jönnek a közbevetések tudom, hogy a ‘fejlődés’ szükségszerű, és ez már az alfa, vagy a franc se tudja melyik generáció. Jönnek a hangok, hogy maradi vagyok, aki nem halad a korral. Jönnek a modern ellenérvek azoktól a szülőktől, akiknek napi 5-6 órás képernyőidővel tengeti napjait a gyereke. És ehhez még hozzájön az Xbox meg a play station…
Néhány év és nem tudja majd kivel beszélget, a gyerekével, vagy az AI -val.
Néhány röpke év, és a személyiségét, a gondolatait, a véleményét, az erőfeszítéseit, a fantáziáját és mindent, amitől különleges és értékes egy ember, mindent felzabál az “okos” világ. Elpuhult egyen életek, gondolattalan egyen vélemények, silány érzelemvilág, űrhajós kaja sok-sok testidegen anyaggal, a természet teljes kizárása, asszisztált reprodukció, értelmezésre képtelen szöveg olvasás…
A tetszhalott élet teljes tárháza. Összezavart, vagy inkább elpusztult személyiség. Halleluja!
Hajrá! Lehet még fokozni! Adjatok VR szemüveget is nekik, és járjatok jó példával előttük, lássák, hogy mindezeket a nagyok is így csinálják.
Fő a fejlődés! A legszomorúbb az egészben, hogy az így felnövő majdani felnőttek vajon milyen kapcsolatban lesznek azokkal akik megúszták a gyerekkorukat “agyhalál” nélkül. Marad-e még nekünk a szabadság harcosoknak jó férj, feleség vagy barát!? Leszünk-e elegen? Vajon leszünk-e elegen…? #gondolatok

The post Agyhalál? appeared first on Fügefa Virága.

Hála és alázat

Fügefa Virága — Fri, 28 Jun 2024 18:34:43 +0000

Semmi sem az enyém. Talán kiérdemeltem? Talán szerencsém volt? Nekem szánták? Miért? Látok borzalmas sorsokat, értelmetlen halált, szegénységet, betegséget, viszályt, magányt. Látok csillogó életeket, gazdagságot, egészséget, boldogságot. Nem értem sem az egyiket, sem a másikat. Nincs garancia. Egy nálunk hatalmasabb erő, legyen az Isten, a karma vagy a véletlen felülírhat mindent. Hiba csúszik a DNS láncba, szembejön egy kamion, megnyerjük a lottót…
Az élet annyira törékeny. Fordulhat bármikor. Nincs szebb, mint az alázat és a hála. Erre minden nap figyelmeztetem magam.

The post Hála és alázat appeared first on Fügefa Virága.

Ketten

Fügefa Virága — Fri, 28 Jun 2024 18:32:45 +0000

Beszűrődik a fény a szobába, a madarak harsogva éneklik a reggel dalát. Még hűvös a hajnal, de pezsdítő minden mozdulat. Teszem a dolgomat. Dél felé már látom a Balatont. Ketten robogunk, nevetünk, tervezünk. Egy nap kettesben! Madarak, fák, bor, szőlő, kilátó, édes gyümölcs, csend és ölelés. Csak úgy vagyok, és iszom lelkembe a hálát. Telefonok jönnek, jó hírek. Boldoggá tesz! Megyünk, énekelünk, megállunk, sétálunk. A levegőben illatok repülnek, amik emlékeket hoznak. Megfigyelem, elengedem. Inkább itt maradok. Bolondozva, kirándulva. Ki tudja meddig tart. Ezt is megfigyelem, és továbbrepítem. Semmi ne zavarja jelenlétem könnyű táncát! Most van. Itt. Hajlékonyan simulok a pillanatba, megadom magam.
Otthon illatos ágy vár, tücskök hangja. Szerelmes film, egy bódult estén. Merre jársz Bojangles? Csakis a könyv után!! Sírva-nevetve zárjuk a napot. Múlhatatlanul velünk marad. ❤️

The post Ketten appeared first on Fügefa Virága.

Új év

Fügefa Virága — Fri, 28 Jun 2024 18:29:23 +0000

Ahogy az én utam halad, úgy tudom veletek is megosztani a kincseket, amiket találok.
‘23 bennem a “szembenézés” éve volt, ami talán már kezd tisztulni. Erős és megrendítő felismerésekkel érkeztem el életem középkorú szakaszába. Mély sötét erőim állnak lesben nap-nap után, és kiaknázatlan, végtelen csodák várnak rám. Ez a szent háború. Személyiségem megkövült részei nehezebben engednek, ám lényem egy része már sokszor a napos oldalon merül meg a Forrás kiapadhatatlan hullámaiban.
Mindnyájan hordozzuk ezt a terhet. Az emberi élet legszebb feladata, édes teher! Túllépni, meghaladni magunkat, úgy hogy beolvasztjuk a régit. Legbelül mindig tudod, hogy merre kell menni. Hatalmas energiát érzek hozzá, hogy haladjak tovább, és boldogan öleljem magamhoz, aki velem szeretne jönni. Tisztaszívű harcosként állok előttetek, aki hiszi, hogy emberi mivoltunk alacsonyrendű részeit szeretettel, tűzzel és kitartással nemes anyaggá tudjuk formálni, amiből egy új világ alakul ki, és amiből mindenki gyógyulni, emelkedni és tisztulni tud.
Az év ezen mágikus időszakát jól felhasználva engedjétek, hogy ez az átalakulás elkezdődjön.
Továbbra is boldogan segítek minden energiámmal a hozzám érkezőknek!
Békés ünnepeket!

The post Új év appeared first on Fügefa Virága.